A tudomány építő kövei

Az emberiség történetében sok ismeret halmozódott fel a legkülönbözőbb módokon. Ezen ismeretek egy része csupán az, amelyek tudományos módszerek tudatos alkalmazásával jöttek létre. Amennyiben bármikor is felszínre jutott egy új ismeret, a tudomány igyekezett mielőbb kialakítani a hozzá fűződő viszonyát. Ezt a viszonyt azonban a fejlődése során többször volt kénytelen felülvizsgálni, módosítani.

Ebből a megközelítésből a tudomány alatt nem csupán ismeretek halmazát értjük, hanem azon módszerek és eljárások összességét is, amelyek felhasználásával megismerhetjük és összefüggéseiben láthatjuk a világ történéseit. A tudomány a saját eszköztárának a fejlesztése során különböző szempontok szerinti rendet próbált meg kialakítani.

A tudományosság kritériumait az alábbiakban szokás összefoglalni:

• eredetiség
• általánosság
• alátámasztottság
• tudományos objektívitás

Eredeti a tudományos eredmény, ha azt korábban még soha senki abban a formában nem ismerte fel, nem fogalmazta meg, tudatosan nem használta fel. Az eredetiség kérdése időnként rendkívül nehezen ítélhető meg, Két tudományos állítás egyenértékűségének igazolása önmagában is jelentős kutatásmódszertani problémákat vethet fel.

Egy elmélet akkor általános, ha nem csupán a jelenségek egy szűk körére érvényes megállapításokat tesz, hanem a jól definiált érvényességi tartomány egészére igaz.

A tudomány által létrehozott eredmény akkor tekinthető tudományos módszerekkel alátámasztottnak, ha annak minden állítása -amelyet az adott elmélet kifejezéseivel fogalmaznak meg- elismert tudományos módszerekkel bizonyítható. Másként ezt úgy szokás még kifejezni, hogy amennyiben kellő számú megfigyelés konfirmál egy elméletet, akkor az igazoltnak tekinthető. Mi tekinthető kellő számú megfigyelésnek, hasonlóan nehéz kérdésnek tekinthető.

A legtöbb kutató abból indul ki, hogy a tudomány elsősorban abban különbözik a megismerés többi fajtájától, így a hétköznapi gondolkodástól is, hogy érték semleges, azaz objektív.

A tudomány tárgya az objektív lét, maga a valóság, míg az emberi értékelés a vágyak, az illúziók, a szubjektív valóság körébe tartoznak. Az objektív valóság a jelenlegi ismereteink szerint kétségbevonhatatlan, biztos, ellentmondás mentes igazság, amelynek tagadása ellentmondásra vezetne. Az ismeretnek vannak szubjektív feltételei, de ezek nem módosítják az objektív dolgok lényegét, hanem csupán lehetővé teszik az objektíve létezők felismerését.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a kutató- fejlesztő munkát az avatja tudományossá, ha eredménye az emberi tudás tárházának bővítését szolgálja.

A természettudományi kutatás -a fogalom meghatározása szerint- a természeti törvények felderítésére irányul. Ez az első hallásra triviálisnak tekinthető megállapítás két állítást is tartalmaz. Először is, hogy a természetnek vannak törvényszerűségei és ezek megismerhetők.

Az ember maga is része a természetnek. A társadalom tudományok, a bölcsészet pedig a természet ezen részét igyekszik minél behatóbban megismerni. Ha meg akarjuk érteni a tudományos gondolkodást, akkor azokat az alkotó elemeket kell először alaposan megismernünk, amelyek ennek az építőköveit adják:

Axiómák, elvek

Minden tudománynak fontos része alapvető álláspontjainak rendszere. Alapvető álláspontokon az axiómákat és az elveket értjük. Az axiómák alapvető igazságok, olyan állítások, melyek maguktól értetődőek és már-már szinte szemmel láthatóak. Az axiómákat, alapigazságokat nem szükséges bizonyítani, mert azok annyira triviálisnak tetszenek, hogy nem csak a tudomány képviselői, hanem minden ember számára elfogadhatóak. Ezekből, mint építő elemekből már összetettebb, első ránézésre talán nem is egyértelműen igaz állítások vezethetők le. Újabb igazságok felfedezésére úgy is juthatunk, hogy megsejtjük ezt az igazságot, majd tudományos igényű feltételezés formájában megfogalmazzuk.

Az elvek az axiómákhoz hasonlóan be nem bizonyított, vagy nem eléggé bizonyított tudományos álláspontok. Ilyenek pl. a Heisenberg- féle bizonytalansági elv, a tér és az idő relativitásának elve a fizikában, az ellentétek dialektikus egységére vonatkozó törvényszerűség stb. Az axióma és az elv közötti határ nem éles, csak viszonylagos.(Kun, 1985)

Hipotézisek

A hipotézis egy olyan tudományos igényű megállapítás, ami feltételezésünk szerint igaz, amelyet a kutatás igazolni, vagy cáfolni fog. A hipotézisek megfogalmazása általában azt célozza, hogy kapcsolatot teremtsen különböző tényezők között. A hipotézisek matematikai szemlélet szerinti megfogalmazása röviden úgy hangzik, hogy függvénykapcsolatot keresünk független tényező és a függő tényező között. A hipotézisben valójában a kutató véleménye fogalmazódik meg magáról a problémáról, amit aztán később vagy sikerül igazolni, vagy éppen a cáfolatára kerül sor.

A hipotézisek eleget kell tegyenek a tudományosság kritériumainak, mert ezek abban különböznek az önkényes találgatástól, hogy tudományosan megalapozottak kell legyenek. Hipotézisen olyan kijelentést célszerű érteni, amelyekről azt feltételezzük, hogy a kutatott probléma megoldását képezi.
A kutatási folyamat alakítja a teóriákat, a vizsgálandó témáról alkotott előfeltevéseket hipotézisekké. A hipotézis tehát úgy fogalmazza át a teóriát, hogy az már részben lehetővé teszi a teória ellenőrzését.

Mindenkor arra kell törekedni, hogy olyan hipotézist állítsunk fel, amelyik az összes megfigyelt jelenségre a lehető legegyszerűbb magyarázatot adja. Ezt ilyen világosan és egyértelműen William Occam (1280 -1349) fogalmazta meg. Innen származik az Occam-féle borotvaél elv elnevezés, ami nem jelent mást, mint a maximális takarékoskodásnak, vagy a legnagyobb egyszerűség elvének az érvényesítését. Newton a következő szavakkal fogalmazta meg ugyanezt az elvet: „A természet az egyszerűséget kedveli, nem díszít felesleges okságokkal.” Ezzel rokon Szentgyörgyi találó mondása, mely szerint a természet egyik alapvető törvénye a lustaság, a természet ugyanis soha sem produkál felesleges dolgokat.

A tudományos igénnyel megfogalmazott hipotézisek minden törekvésünk ellenére számos szubjektív tényezőt tartalmaznak, amelyek okozta problémák kiküszöbölésére csak az elfogulatlan igazolási módszerek képesek. Egy-egy elmélet tehát csak akkor tekinthető igazoltnak, ha az a tapasztalattal és más ,már elfogadott elméletekkel összhangban van. Itt kell azonban megjegyezni, hogy a már elfogadott elméletek is lehetnek hibásak, így nem eretnek gondolat azokat megkérdőjelezni akkor, ha az új elméletet a tapasztalat kiválóan alátámasztja, ugyanakkor ellentmondásban van egy másik elmélettel.

Törvények

A tudományos törvény bizonyos jelenségek halmazára, vagy folyamatokra vonatkozó bebizonyított általános álláspont, ami már több mint egyszerű hipotézis.

Tételek

A tudomány összetettebb elemeit a tudományos tételek jelentik. Ezek az alapfogalmakból, elvekből és axiómákból vezethetők le.

Elmélet

Az elmélet pedig már olyan komplex rendszer, melynek a fogalmak, az elvek és a tételek az összetevői, s amelyek valamilyen jelenségek, folyamatok tágabb osztályához, vagy tárgyak egy bizonyos fajtájához fűződnek (pl.Einstein relatívitás-elmélete). Egy elmélet akkor egységes, ellentmondás mentes, ha nem tartalmaz olyan állítást, amely egyidejűleg bizonyítható és cáfolható is.

Elemzéseink szerint a tudomány módszertani kérdései kevésbé kidolgozottnak tekinthetők annak ellenére, hogy a kezdetektől jelentős szerepük van a kutatás- fejlesztésben. A tudomány definíciójával összhangban ma az egyes tények, tapasztatatok közötti kapcsolatok, összefüggések szintén tudományos törvények formájában fogalmazódnak meg. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon léteznek- e a tudás tartalomtól függetleníthető módszertani ismeretek? A tudomány történetében ugyanis számos olyan eset figyelhető meg, ahol igaz tények felhasználásával jutottak hamis következtetésre, s megfordítva is, helytelen tényekből, adatokból kiindulva helyes eredmény adódott. Éppen ezért a tudomány eredményeinek ellenőrzése módszertani szempontból is rendkívül fontos kérdéseket vet fel. A tudomány eredményeit kutatás- fejlesztési módszerek felhasználásával további, a tudomány számára fontos ismeretek feltárására használhatjuk fel.

A tudomány történeti írások általában úgy mutatják be a tudomány fejlődését, mint egyfajta monoton, helyenként kisebb- nagyobb ugrásokkal tarkított felfelé ívelő pályát. Nem hallgatható el az sem, hogy sok zsákutca és tévedés lassította az előrejutást. A tudomány megkérdőjelezhetetlen fejlődése nem csupán hatalmas mennyiségű ismeretet gyűjtött egybe, hanem az életünkben betöltött szerepe is jelentősen megváltozott. Ezt a tényt talán legjobban az fejezi ki, hogy napjainkban sokak részéről a tudás alapú társadalom, mint elérendő cél fogalmazódik meg.

Cégünk k+f munkája során gyakran szembesül azzal, hogy egy-egy probléma megoldására nincs igazán jó, a tudományos közvélemény által elfogadott módszer. Ennek ellenkezőjével is találkozunk időnként: a vizsgált problémának a megoldására több közismert módszer is létezik, azonban ezek egymástól némiképp eltérő eredményre vezetnek. Általános érvénnyel kimondhatjuk tehát, hogy egy-egy tudományos probléma sikeres megoldása soha sem tekinthető végérvényesnek, mert az mindenkor számos új feladatot, feltárásra érdemes összefüggést generál.

Reith János